3. fejezet-"Essünk túl rajta."

Sziasztok, itt egy újabb rész! ^^
Az előző fejezethez 2 kommentet kaptam, aminek eszméletlenül örülök! Nagyon boldoggá tesz az engem, hogy igenis rászánjátok azt az 1-2 percet és írtok nekem valamit. De ami talán ennél is jobban esik az az, hogy bátorítotok és dicsértek, ami arra késztet, hogy újabb rész hozzak. :)
De nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást! :) xx

"Néha nem megérteni, hanem csak elfogadni kell a dolgokat..."

 A lélegzetem is elállt az SMS láttán. Hogyan gondolta azt, hogy én majd elmegyek vele randira? Vagy akárhova is? Nagyon el van tévedve. Ki tudja milyen titkai vannak, hiszen képes hatni az emberekre...-nagy gondolkodásomat anyám hívása zavarta meg.

-Haló?-szóltam bele kedvetlenül a kagylóba.

-Szia, Beth.-szólt anyám, érezni lehetett a hangjában, ahogy mosolyog.

-Szia, Anya. Miért hívtál?

-Rileyval megbeszéltük, hogy elvisz téged ma este randizni.-hangja tükrözte a végtelen boldogságát.

-Mi az, hogy 'vele'? Anya, sehova nem megyek avval az emberrel. És különben is, mi az, hogy a hátam mögött szervezkedsz, vele?-hangomban a dühösség hallatszódott.

-Kisasszony, ne emeld fel velem szembe a hangodat!-fenyegetett.

-Ma alapból sem lenne jó, mert találkozom Darcyval.-hazudtam.

-Hát akkor lemondod a találkádat Darcyval, és inkább elmész Rileyval arra a randira.-legszívesebben felrobbantam volna mérgemben.-Különben sem vagy népszerű a fiúknál, ha jól tudom, inkább örülj neki, hogy ő érdeklődik felőled.

-Nem tudsz te semmit. Nem tudom, hogy hogyan babonázza meg az embereket, de nálad is sikerült bevetnie a báját, hiszen annyira el vagy ragadtatva tőle.-törtem ki, nem bírtam tovább. Egy-két pillanatig néma volt minden.

-Rohadtul nem érdekel, Beth. El fogsz menni vele és punktum.-mire szólhattam volna, a telefon gyors sípoló hangot adott ki. Letette. Eszméletlen mennyiségű düh gyülemlett fel bennem. Felrohantam a padlásra, felhúztam a bokszkesztyűimet és addig ütöttem, rúgtam a bokszzsákot, míg el nem szállt minden dühöm. Igen, amikor már nem bírtam idegileg, verekedtem a bokszzsákkal. Ez lenyugtatott. A megnyugvás nekem a bokszolásba volt. Mikor 15 éves voltam, akkor kezdtem bokszolni először. Azóta a szerelmese vagyok, csak egy ideje már nem űzöm versenyszerűen...

***

Anya már azóta hazajött s miután látta, hogy alig van egy fél órám a randiig rám parancsolt, hogy készüljek el, mivel még mindig egy szál melegítőben és egy csőtopban vagyok. De enyhén szólva letojom ezt a randit, és remélem, hogy Riley észreveszi magát. Mehet vissza oda, ahonnan jött.-elmélkedésemet a kedvenc dalom jövetele zavarta meg. Imádom ezt a számot. Azonnal kipattantam a kényelmes ágyamból, amin feküdtem, a telefonomat becsúsztattam a zsebembe s elkezdtem táncolni. A fülesem a fülemben volt így semmi nem zavart.
Egy ideig ide-oda táncikáltam majd éreztem, hogy valakinek a tekintete rajtam van. Ott állt az ajtóban Riley. Az ajtókeretnek tamaszkodva, lazán átvetve egyik lábát a másikon. Éreztem ahogyan orcám lángba borul s egy szégyenlős pillantással letekintettem.

-Te hogy jutottál be?-kérdeztem s eléggé csúnyán néztem rá. A reakciómra elmosolyodott.

-Anyukád engedett be.-tekintete beleégett az enyémbe.

-Hát sajnos mehetsz is, mert én sehova sem megyek veled.-néztem rosszállóan. Anyám társult Riley mellé s elrángatott a fürdőszobámba.

-Megmondtam, hogy nem megyek vele sehova.-kezdtem dühös lenni.

-És ez engem hol érdekel? Fogod magadat, és elmész vele.-nem akartam tovább hergelni ezért csendben maradtam. Megragadta a csuklómat s kirángatott, vissza Riley elé. Anya lement, de Riley maradt. Csak lazán besétált a szobámba, odament a fehérneműs fiókomhoz s felmutatott egy fekete csipkés tangát.

-Ezt kellene felvenned.-kaján vigyor helyezkedett el arcán.

-Majd ha piros hó esik. És most tünés a szobámból!-löktem el a fehérneműimtől.

-Rendben, megyek, de valami szexit vegyél fel.-kacsintott rám. Én csak megforgattam a szemeimet, kitoloncoltam a szobámból, bezártam az ajtót, de kétszer leellenőriztem, hogy zárva van-e.

 Ha már elmegyek vele, valami biztonságos ruhát kell felvennem. Tehát a választásom egy térd fölé erő fekete pántos nyakig érő fekete gyönyörűségre esett, ami elegáns volt, de semmi olyat nem mutatott. Hozzá egy balerina cipőt választottam, ami szegecses volt. Imádom a szegecseket. Rileyn egy fehér poló és egy blézer volt, na meg persze egy fekete feszülős farmer. Így gondolom valami elegánsabb helyre akar menni. A hajamat csak egy lófarokba összekötöttem, s a jobb vállamon nyugtattam. Nem sietve el a dolgokat, még leültem a sminkes tükröm elé s feltettem két réteg szempillaspirált, így sokkal hosszabbak és dúsabbak lettek pilláim. Elővette, az egyik kis táskámat, a vállamra akasztottam és szépen leballagtam a lépcsőn. Anya és Riley az ebédlőben a konyhaasztalnál ültek, nevetgéltek. A szemeimet forgattam. Minnél gyorsabban túl akarok esni ezen a nyamvadt randin, azután remélem békenhagy.

-Essünk túl rajta.-fújtam ki a levegőt s a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Anyám szúros pillantásokat lövellt felém. Riley csak szorosan követett. Amint bezárult az ajtó, valami tapizásra vagy nyomulásra számítottam, de szerencsére normális. Illedelmesen kinyitotta a kocsi ajtaját én pedig beültem. Vártam míg megkerüli a kocsit s ő is bepattan mellém. Az út egészen addig csendesen telt, míg nagy meleg tenyerei rá nem tévedtek combjaimra.

-Vedd le rólam a mocskos kezedet!-csaptam rá egy nagyot kezére. Persze meg se moccant, semmit nem ért az ütésem. Kezeit még mindig combomon tartotta, melegítve vele. Mivel nem tudtam lefeszegetni magamról, feladtam, bár egy picit az ablak felé húzódtam. Rápillantottam arcára s egy önelégült mosoly terült el rajta. Szemeimet forgattam s fújtatva ültem tovább.

***

-Minél előbb végzünk annál jobb.-morogtam. Tényleg semmi kedvem nem volt Rileyhoz.

-Miért vagy ilyen velem?-kérdezte ártatlan kiskutya szemekkel. Ez nálam nem jön be.

-Mondd el, hogyan vagy képes irányítani az embereket!-vigyora rögtön lehervadt. Majd erőltetett nevetésben tört ki. Kamu.

-Te meg miről beszélsz?-látszott rajta, hogy ideges.

-Nem vagyok hülye.-vágtam hozzá.-A barátnőm. Darcy. Nem hagyott volna ott veled. Soha. De te a szemébe néztél és azonnal hallgatott rád.-morogtam rá. Itt nem lehet semmi bajom, elvégre egy étteremben vagyunk. Igaz? Arcvonásai idegességét sugallták.

-Nincs semmi, Beth.

-Akkor viszlát.-felvettem a táskámat és a vékony dzsekimet és kiindultam az ajtón. Ő is jött utánam, ezért elkezdtem futni. Itt már egyedül vele talán nem is olyan biztonságos. Lehagytam jó pár méterrel azután hirtelen előttem termett. A megdöbbenés kiült az arcomra. Talán a félelmem nem volt alaptalan. Mi ez az ember?

-Ezt meg hogy csiná....-nem tudtam befejezni a mondatomat, mert ajkai összeolvadtak az enyéimmel. Ráeszmélve mit is csinál, gyorsan elhúzódtam és egy hatalmas pofont adtam jobb orcájára. Rezzenéstelen arccal állt, elkezdtem hátrálni s újból futásnak eredtem. Ezúttal nem jött utánam. Ott állt meg se moccant, a köd apró szemcséi borították a levegőt körülötte. Félelmetes volt. Nem féltem még ennyire soha életemben. Úgy futottam mint akit ágyúból lőttek ki. Meglátva utcánkat, megkönnyebbülés borította el testemet. Majd megláttam őt. Ez hogyan lehetséges? Ez nem lehet igazi. Nem bírtam magamon uralkodni, lábaim a földbe gyökereztek. A szám remegett. Ahogyan közeledett felém halvány fény kezdte megvilágítani orcáját, így feltárva elém, ki is ő valójában.......


És végre készen lett. 
Mit gondoltok? Egyre kezd izgibb lenni, de ez még semmi. :D 
Várom a véleményeteket. Milyen érzések kavarogtak bennetek, mikor olvastátok, hasonlók. :)
A következő rész akkor jön amikor, nem szeretnék ígérni semmit, mert sajnos mint tapasztalhatjátok, nem igazán tudom betartani, amiért elnézést.... :) xx