-Várj...-alig hallhatóan mondtam.
-Igen?-kíváncsi tekintetét rám emelte.
-Kérlek, maradj!-amint kimondtam, a döbbenet hulláma futott át arcán. De egyből megfordult és szépen lassan visszasétált az ágyamhoz. Én arrébb csusszantam, és felemeltem a takarót, ő lerúgta magáról a cipőt, majd befeküdt mellém. Annyira közel volt, hogy éreztem teste melegét. Oldalra fordítottam a fejemet s ő is. A tengerkék szem fürkészte a smaragd zöldet. Szemkontaktusunkat csak az szakította meg, hogy megremegtem, hiszen még távol álltam attól, hogy melegem legye. Közelebb húzódott, majd én fejemet a mellkasára hajtottam.
-Hallottad, amit Michaellel beszéltem?-suttogtam mellkasába s mélyet szippantottam bódító illatából.
-Beth, nem voltam eszméletemnél.-újra meg újra megremegtem mire átkarolt s dörzsölni kezdte kezével a hátamat. Határozottan jobb.
-Hát persze. De talán jobb is.-nagyot sóhajtottam.
-Miért?-kérdezte s nem tudtam megállni, hogy ne emeljem fel fejemet s nézzek kék íriszeibe.
-Mert egy igazán szörnyű ember. Tőle rosszabb nem létezik.-ráztam meg a fejemet, kicsit, mire az ujjaimat kezdtem fürkészni.
-Evvel tudnék vitatkozni. Én szerintem még apádnál is rosszabb ember vagyok.-felpillantottam rá s keserű mosoly húzódott szépen ívelt ajkára.
-Nem. Te miért lennél rossz ember?-hitetlenkedve néztem. Persze, valószínűleg arra gondol, hogy vámpír...
-Mert vámpír vagyok és már magában is egy nagyon rossz dolog, az még csak tetézi a dolgokat, hogy nem egy ember életét vettem el, mert ez a vámpírsággal jár. Vagy ölsz, vagy megölnek.-egészen eddig a plafont bámulta de most rám emelte gyönyörű kék szemeit. Bűnbánás vagy inkább fájdalom sütött szeméből?
-De te erről nem tehetsz, hogy ilyen módon kell élned...
-De, pontosan én tehetek róla. Senki más, ez az én döntésem volt. Két választásom volt: Vagy így élek tovább, vagy a halál. Én meghoztam a saját döntésemet, azóta hordozom ezt a batyut magammal és egészen életem végéig el fog kísérni.
-Megbántad?
-Sok mindent megbántam, de ezt nem. Ha akkor más döntést hozok, akkor sohasem ismerhettelek volna meg. Ez volt életem legjobb döntése.-elpirulok s hatalmas mosoly terül szét arcomon. Másodjára mondja ezt nekem. És ez annyira... jól esik....
-Ó.-ennyi volta mi ki tudtam nyomni. Hirtelen az álmosság ólom súlyként nehezítette meg, hogy szemeimet nyitva tartsam, így lehunytam azokat.
-Jó éjt.-hallottam Riley rekedt hangját, ahogyan a fülembe súgta eme szavakat, ami megnyugtatott s nyugodtan álomra hajtottam a fejemet.
***
Megint itt volt. Michael. Most farkasként üldözött s nem állt meg. Sikoltottam, futottam, ahogyan bírtam, de hiába, utolért.
-Beth. Beth!-valaki megfogta a vállamat s lassan rázogatott. Felriadtam s szemeim azonnal kipattantak. Levert a víz s szörnyen melegem volt. Oldalra kaptam a tekintetem s a holdfényben megpillantottam a mellettem fekvő Rileyt. Csak egy álom volt. Lassan a szívverésem is helyreáll, de még mindig hol a hideg ráz, hol melegem van. Őrjítő.-Rosszat álmodtál. Csak egy álom volt.-közelebb hajol majd egy hosszú puszit lehel homlokomra.-Jesszusom. Te forró vagy.-arckifejezése döbbent lesz.-Van valami lázcsillapítótok?
-Szintén a kis dobozban.-fáradt vagyok s szinte suttogom. Erőtlenül visszadőlök az ágyba, s csak nézem, ahogyan kivesz egy pirulát, szó szerint kirohan a "vámpír futással" a szobámból, gondolom a konyhába s egy pillanat múlva már ott is áll, kezében tartja a pirulát, a pohár vizet, lassan segít felülni, majd gyorsan beveszem a pirulát s lehajtom a vizet. Visszadőlök, ezúttal Riley körém fonja a karjait, védelmezően, s újra homlokon csókol, s újra álomba merülök...
***
Reggel vagyis inkább délben arra kelek, hogy egy gyönyörű kék szempár figyeli minden mozdulatomat.
-Hogy vagy?-amin kimondta ezt a kérdését, egy aprót hapciztam.-Tehát nem tett neked jót az esti fürdőzés.
-Határozottan nem.-nem tudom miért, de aprót kuncogtam hozzá. Lassan felültem s beletúrtam a reggeli hajamba. Ez a hajszerkezet volt az, ami soha semmi körülmény között nem állt jól nekem. Feltápászkodtam az ágyról, majd a fürdőszobába siettem. A fésű után kaptam, s a tükör felé fordultam. Elszörnyedtem azon, akit ott láttam. Karikás árulkodó szemek a kevés alvásról, kicsit piros orr, majd a sápadt, szinte már fehér bőr. Kezeimbe temettem arcomat, nem akartam látni ezt a csúfságot. Egy nagy kéz ragadta meg a csuklómat, s elemelte a kezeimet az arcom elől. Oldalra biccentette a fejét, s úgy nézett.
-Jaj, ne nézd ezt a csúfságot.-arcom a paradicsom vörös színét öltötte fel.
-Nem csúfság. Gyönyörű.-szavai hallatán a szívem megolvadt.
Annyira aranyos.... Csengőszó zavart meg minket. Tehát lekocogtam az ajtóhoz, otthagyva Rileyt a fürdőszobában. Mikor kinyitottam az ajtót, minden kiürült belőlem s csak figyeltem azt a bájos kis teremtést, aki a nyakamba ugrott, amint meglátott.
-Szia!-pusziltam a hajába, ő pedig továbbra is ölelt. Jobb reggelem, azaz délutánom nem is lehetne.Annyira szeretem ezt a kislányt. Annyira édes és annyi szeretet van benne. A legtisztább szeretet, amit valaki is adhatott nekem. Feltétel nélküli és határtalan. Mostanra elhúzódott tőlem, s kivillantotta aprócska fogait, úgy vigyorgott rám. Viszonoztam 100 wattos mosolyát s az ajtót fűrkésztem. Molly termett az ajtóban két bőrönddel a kezében.
-Szia, Beth.-közelebb jött, letette a bőröndöket majd magához ölelt.
-Szia. Valahova utazol?-kérdeztem s egy apró mosolyt kapok válaszul ami nem igazán őszinte. Nagyot sóhajt majd belekezd.
-Igazából az egyik Babóé. Tudod, hogy a papa betegeskedik.-bólintok aprót majd folytatja.-Szeretném meglátogatni, de Babót nem szeretném vinni, mert nem lenne most megfelelő a légkör neki. Eztért hogyha nem lenne terhedre, itt hagynám, nálad. Tudom, hogy mennyire szereted és rád igazán rádbízhatod, tudom, hogy nálad biztonságban lesz.-szélesen vigyorgok.-Elvállalnád?
-Óh, hát persze. Nekem öröm.-szárnyalok a boldogságtól. Kimondhatatlanul szeretem ezt az aprócska kislányt és most egy ideig nálam lesz.-Minden rendben lesz, nyugodtan menj csak, lárogasd meg a papát.
-Én mennék is, csak le szerettem volna adni őt.-100 wattos mosollyal vigyorgok, majd még egyszer felveszi Molly Babót, majd súg valamit a fülébe, mire Babó szorosan átöleli anyukája nyakát majd eszméletlen aranyosan kuncog. Meg tudnám zabálni. Leteszi a földre őt, s Babó azonnak visszarohan hozzám s újra a anyakamba ugrik. Molly mint mindig most is szolídan mosolyog, mi pedig integetünk neki. Mikor már csak aprócska pont látszik a kocsijából, becsukom az ajtó, majd megint rávigyorgok erre a kis szeretet bombára.
-Kapok kakaót?-kérdezi, s csak emiatt az apró kérdése miatt is meg tudnám zabálni.
-De csak ha szépen bemutatkozol a barátomnak.-nyomom meg mutatóujjal apró nóziját majd felnevet és aprót bólint. Leteszem a székre, s ő türelmetlenül vár, míg én elkészítem a kakóját. Halk csoszogást hallok a háttérből. Megfordulok s Riley áll ott értetlenül, mikor rápillant a kislányra. Babó rám néz, kuncog egy kicsit, majd odaszalad Rileyhoz, és átöleli a lábát. Olyan apró Riley magas termetéhez képest. Riley megilletődött, de pillanatok múlva feleszmél, majd felkapja az aprócska lányt s a kezében tartja, jobb oldalánál. Ennél aranyosabb dolgot még nm láttam.
-Kit tisztelhetek ebben az apró hölgyben?-kérdezi Babótól, majd felém pillant.
-Babó. És te ki vagy?-szégyenlősen elmosolyodik, majd felém pillant. Az arcomon egy levakarhatatlan mosoly ragyog.
-Riley a becsületes nevem. De neked ez az igazi neved?
-Az igazi neve Zoe. Csak a Babó kicsi koráról rajta maradt.-vonok vállat s tovább csinálom a tündérkém kakaóját. Hátrakukucskálok s látom, hogy sutyorogva beszélgetnek. Úgy látszik, egész jól kijönnek egymással. Átöntöm a kész kakaót egy kisebb bögrébe majd feléjük veszem az irányt s átadom a kishölgynek az italát s egy apró puszit nyomok pihe-puha arcocskájára.
Sziasztok. :)
Örülök, hogy aránylag gyorsan meg tudtam írni ezt a részt is. :)
Viszont az egy kicsit elszomorított, hogy az utóbbi két fejezetnél egyre kevesebb kommentet kapok egy-egy fejezetehez. Miért? Nem értem. Valami nem jó? Azért nem kommenteltek annyian, amennyien még az elején?
Most nagyon örülnék, ha egy kicsivel többen kommentelnétek. Véleményeket várok. :)
