5. fejezet-"Ne bántsd őt!"

Sziasztok! 
Ismét egy hatalmas 'Köszönömmel' kezdeném ezt a részt is, hiszen olyan visszajelzéseket kapok, amik arra késztetnek, hogy nehogy abba merjem hagyni ezt a blogot. :) 
Tehát köszönöm, hogy rászánjátok azt a kis időt és igenis írtok nekem egy-két kedves szót. :)
Jó olvasást! xx




Még mindig a kilincsre volt tapadva Riley, bár nem sikerült neki kinyitni. Hát persze. Bár eléggé féltem, hogy betöri, de nem tette. Már jó 10 perce bent vagyok ebben a rohadt fürdőben, a saját házamban bujkálok egy számomra idegen férfi miatt, aki a nyaki vénámra utazik... 

-Te valójában mit is akarsz tőlem?-pattantam ki a kádból és az ajtóhoz siettem. Persze eszem ágában sem volt kinyitni. Már abbahagyta a kilincs rángatását s némaság vett körül minket.

-Hogy mit akarok?-hangjában egy kis meglepettséget véltem felfedezni hirtelen kérdésem miatt.

-Igen. Ha már nem hagysz békén!-emeltem fel kicsit hangomat.

-Téged!-a szívem kihagyott egy-két ütemet. Ez biztos nem igaz. Csak szórakozik velem! 

-Arra várhatsz, mert soha nem leszek a tiéd!-felgyülemlett bennem némi düh, de próbáltam higgadt maradni.

-Soha ne mondd, hogy soha!-éreztem ahogyan egy önelégült mosoly ül ki arcára majd halottam, hogy a bejárati ajtó becsapódik. Ne! Anya hazajöhetett..... Halvány lila gőzöm nincs arról, hogy mit csinálhatna anyával. Fejemet fogtam, s megpördültem a tengelyem körül. Akkor láttam meg egy elég nagy kést. ANNYIRA KÖSZÖNÖM, HOGY NEM VITTEM VISSZA A KONYHÁBA, MIUTÁN KIBONTOTTAM A MOSÓPORT! Felkaptam, ügyelve arra, hogy nehogy megvágjam magamat. Lépéseket hallottam, amik egyre távolodtak. Nagy levegőt vettem, elfordítottam a zárat, kezemben még jobban szorítottam a kést, kisebb nyikorgással kinyílt előttem az ajtó. Kikukucskáltam, nem volt ott már senki. Balra pillantottam, Riley haladt az előszoba felé. Minden bátorságomat összeszedve neki futottam a kést hátába mártottam, amitől azonnal összeroskadt előttem. Nem lesz semmi baja, tudom, hiszen már bebizonyosodott, hogy begyógyulnak a sebei. A vér azonnal szivárogni kezdett a sebből egyenesen a padlóra, és áldom az eget, hogy nincs szőnyeg alatta, mert nem szeretnék takarítani. Azon nyomban anyához szaladtam, aki boldogan pakolgatta ki a frissen vásárolt tejtermékeket a hűtőbe, mit sem sejtve.

-Anya! Nem hoztál valamit! Kakaót! Menj vissza a boltba most!-támadtam le rögtön s már toloncoltam is kifele az ajtón.

-Beth, de, hoztam.-mosolygott el viselkedésemen.

-Valamit biztosan elfelejtettél, menj! Kérlek!-könyörögtem. Nem vette a lapot.

-Beth, nyugalom! Mi bajod van?-nézett rám úgy mintha őrült lennék. Kibújt a 'toloncoló' fogásomból és már vissza is ment a konyhába! Miért nem tudja egyszer azt csinálni, amit kérek tőle!?!?!?!? Rögtön utánairamodtam de akkor már késő volt. Riley szemfogait anya torkához szegezte s karjánál fogta. Szemei vérben úsztak, még mindig nem tudtam megszokni a látványt, ahogyan a szeme alatt az erek kidagadnak.  Anya persze nem értett ebből semmit. Egy kósza könnycsepp kúszott le gyönyörű arcán. Nem akartam, hogy Riley bántsa őt, vagy valaha ilyennel kelljen szembesülnie.

-Ne bántsd őt! Ő neki semmi köze ehhez! Őt hagyd ki ebből!-pulzusom az egekbe szökött s szívverésem is jócskán felgyorsult. Próbáltam magabiztosságot sugallni hangommal, de helyette tükrözte mérhetetlen félelmemet, nehogy valami baja essen anyának.

-Miért ne? Elég csúnyán hátba támadtál...-ringatta fejét s egy halvány 'ezt-most-meg-fogod-keserülni' vigyor volt arcán.

-Akkor se őt bántsd, hanem akkor engem!-kétségbeesésemben nem tudtam jobbat mondani. De ettől nem lett jobb. Szemfogai már súrolták anyám bőrét. Összerezzentem, ahogy visszaemlékeztem arra az érzésre. Ezt a reakciót várta tőlem. Anya fejét maga felé fordította s azt a szem ízét csinálta, mire anya fogta magát, felkapta a táskáját, és egyenesen a kijárathoz ment, onnan pedig bepattant a kocsiba és elhajtott.

-Mit mondtál neki?-kérdeztem megszeppenve, a félelem hatalmába kerített, ahogyan közeledett felém. Egy-két lépést hátráltam, de a falba ütköztem. Azt hiszem itt a vég. 

-Csak elküldtem boltba.-vonta meg a vállát s kék íriszeivel egészen a lelkemig hatolt. Nem bírtam nézését s oldalra pillantottam el.-Egész jó erő lappang benned. Csak kár, hogy nem vagy elég erős ahhoz, hogy legyőzz!-kisebb szellő érkezett felém, ahogyan felgyorsította lépteit. Előttem termett, nem kellett neki több kezeimet oldalra fogta. Már fájón. Nagyszerű. Ez holnapra tuti nyomot hagy. Azt hittem, ez a legrosszabb. Majd Szemfogait éreztem nyakamban, mire felsikoltottam. Eszméletlen fájdalom járta át testemet, ahogyan szívta ki belőlem azt a bizonyos vörös folyadékot, ami éltet. Csak vonaglottam szorítása alatt, ahogyan fogait nyakamban tudhattam. Egyik pillanatról a másikra elengedett, teljes mértékben, mire én a fájdalomtól és a vérveszteség miatt a földre zuhantam.



Sajnos ennyi lenne mára, innen kimerítettem az ichletemet. Nem jut eszembe jó folytatás, sajnálom. Igen, ez egy hangyányi rész, amit nagyon röstellek, de úgy érzem ez ahhoz képest igencsak  tartalmas.
A következő részt duplára próbálok megírni, csak, hogy kárpótoljalak titeket ezért a részért!
Ettől függetlenül nagyon remélem, hogy mint eddig mindig, kapok néhány szócskát vélemény gyanánt! :) xx

4. fejezet-"Ki ez a seggfej?"

Az előző fejezethez kaptam két eszméletlenül jól eső kommentet! :') 
Nem tudom elégszer mondani, mennyire köszönöm! <3
De inkább olvassatok minthogy itt szövegeljek az elején! :D Jó olvasást! xx



Ahogyan közeledett felém arcát egyre jobban kezdte feltárni a pislákoló lámpák fénye. Most gyönyörű kék szemei körül vér áradt szét a fehér részben. Szemei alatt az erekben a vér ide-oda futkosott. Szemfogai hirtelenjében kinőttek helyükről, éles hegyén megcsillant a lámpa fénye.

 Elszörnyedtem. Mi ez? Lábaim automatikus hátrább vitt tőle, a számomra ismeretlen lénytől. Szempillantás alatt előttem termett. Minden átgondolás nélkül a lábaimra hagyatkoztam, kikerülve őt, futottam, azért, hogy biztonságra leljek a házamban. A lábaim úgy remegtek  mint a kocsonya ezáltal cserbenhagyva engem. Le esetem a földre, várva a halálomra. De az valahogyan nem következett be. Ehelyett a derekamnál fogva felrántott. Szembe kerülve vele már láttam, nem voltak a szemei alatt azok a rémisztő erek s szeme körül sem volt véres. Ez túl sok volt s hirtelen sötétség vett körül......

***

 Puha nagy takaró volt rajtam s a tollpihés párnámba temettem arcomat. Várj. Hogyan kerülök be az ágyamba? Szemeim azonnal kipattantak bár megbántam. Szemeim könnyezni kezdtek az ablakon át beszűrődő erős fény hatására így visszacsuktam azokat. Majd pár pislogás után végre hunyorogva körül néztem. Riley ott állt a szekrényem mellett; háttal nekem,  s éppen az ékszereimet vizslatta. Az a nyaklánc akadt a kezébe amit még a régi barátnőmtől kaptam.

-Tedd azt le!-pattantam ki az ágyból s egyből mellé siettem. Kikaptam a kezéből visszatettem méltó helyére. Arcán kaján önelégült vigyor terült el arcán mikor feltűnően végigmért. Nem értettem. Végignéztem magamon és rájöttem. Egy lenge rövidnadrágban és egy feszes csőtopban voltam. De hogyan öltöztem át? De én....

-Te átöltöztettél?-szívtam be a szavakat. Lesütöttem a szememet.

-Láttam már olyat, nem kell aggódnod.-hangjában hallatszott a gúny. Felment a pumpám. Kezemmel egy hatalmas pofont adtam arcára, már sokadjára. Ezután rögtön megragadta csuklómat s fájdalmasan szorítani kezdte.

-Áúúú.-szisszentem fel.-Engedj el!-próbáltam kiszabadulni fogásából. Ez lehetetlenség. Arcán már nem kaján vigyor, hanem düh látszódott. Végre sikerült kiszabadulnom szorításából. Hátrálni kezdtem. Egészen az ágyig mentem, ahova felugrottam s a párnát megfogja hozzávágtam, de azt elkapta. A legjobb dolog ami kezembe akadt az az éjjeli kislámpa volt. Megnézve egy kisebb darab ki volt törve belőle így az sebet ejthet..... Gondolkodás nélkül hozzávágtam. Erre nem számított, ahogyan gondoltam, az éles része egy nagyobb vágást ejtett arcán. Ahogyan elkezdett orcáján végigfolyni a vér,  megszeppenve most eszméletlenül sajnáltam a dolgot. Én ilyet tennék egy másik emberrel? Sajnálatom csak addig tartott, míg arcán a sebhely el nem kezdett begyógyulni. Szemeim kikerekedtek a látványra.

-Hogyan?- szám egy 'o' betűt formált. Kérdésemet figyelmen kívül hagyva, Szemeit újra elöntötte a vér s egyedül kék szívárványhártyái voltak kékek. Szemei alatt újra felbukkantak azok a bizonyos erek amelyekben száguldott a vér.  Szemfogai kinőttek s vészesen közeledett felém s bennem az ütő is megállt. Nem tudtam már hova hátrálni, testemet teljesen a falhoz préseltem. Hihetetlen sebességgel előttem termett behozva a köztünk lévő jó pár méter távot. Farkasszemet néztünk, majd hirtelen fejét nyakamhoz kapta s szemfogával súrolta bőrömet mire egész testem beleremegett. Felkészültem a harapásra de semmi nem történt. Helyette a csengő megszólalt s evvel elterelődött Riley figyelme így kibújtam falnak támasztott karjai közül s ahogyan csak bírtam, futottam le a lépcsőn, egészen az ajtóig. Megnyugvásomra jó barátom Nick állt velem szembe.

-Szia.-fújtam ki a levegőt. Szaporán vettem a levegőt amit észre is vett.

-Szia. Mit csináltál? Futottál?-kérdezte összezavarodottan.

-Semmit. Csak... Mindegy. Gyere be.-invitáltam be lakásomba. Riley már csörtett is le a lépcsőn utánam jőve. Nicket bevezettem a konyhába még mielőtt Riley meglátta volna. De már késő volt.

-Ki ez a hülye gyerek?-kérdezte teljes nyugodtsággal. Szúrós pillantásokat intéztem Riley felé persze ez őt rohadtul nem hatotta meg. Csak azért imádkoztam, hogy ezt Nick lenyeli és elengedi a füle mellett.

-Mit ugatsz?-gyomrom borsó méretűre szorult s a félelem ült ki arcomra. Ettől féltem. Nick a göndör fürtjeibe túrt s gyorsan felállt eredeti helyéről. Emelte kezét s Riley felé igyekezett aki még mindig nyugodtan az ajtófélfának támaszkodva állt ott. Hirtelen Nick elébe ugrottam, igazából nem tudja mivel áll szemben. Kezemet mellkasára helyeztem evvel meggátolva abban, hogy tovább haladjon. Nick nem nézett rám bár megállt. Vállam felett olyan 'kinyírlak' pillantásokat lövellt Riley felé.

-Nick. Nick!-szóltam egy kicsit erélyesebben, mire végre szemembe nézett.-Most jobb lenne ha mennél.-nyúltam le kezéhez s megszorítottam.

-Nem hagylak itt vele.-tekintete aggódó volt. Megint Rileyra nézett.

-Nincs semmi baj, menj, kérlek!-könyörögtem neki, s kezénél fogva kirángattam az előszobába, szerencsémre nem ellenkezett.

-Ki ez a seggfej?-kérdezte, láttam, hogy elég dühös.

-Senki. Egy barátom.-hazudtam, remélem nyugodtan elmegy. Egy puszit adtam arcára ő pedig derekamnál fogva magához húzott. Mikor odébb húzódtam kitártam neki az ajtót mire ő vonakodva, de kilépett rajta én pedig becsuktam azt. Visszatérve megint a szemfogakkal, piros szemekkel és az azalatti cikázó erekkel találtam szembe magamat. Megszeppenve álltam, szívem kihagyott egy ütemet.

-Úgy vágyom egy kis reggeli finomságra.....-vágyakozás hallatszott hangjából. Azonnal futásnak eredtem s a legközelebbi szobát céloztam meg. A fürdőszobát. Becsaptam magam után az ajtót, kétszer bezártam kulcsra, még időben, mert már a kilincset rángatni is kezdte. Megbizonyosodva róla, hogy nem tud ejutni beleültem a kádba és vártam.....



Itt lenne a 4. fejezet. :)
Szerintem eléggé béna lett és rövid is de most a szemem miatt ezt tudtam összehozni, remélem azért, hogy ugyanúgy kapok pár visszajelzést. A következő részt vasárnap hozom, már el is kezdtem, addigra biztosan készen leszek. :) xx