7. fejezet-"Találkozni fogtok újra?"

Sziasztok. :)
Köszönöm az előző részhez kapott kommenteket is! :)
Igaz, egy kicsit elszontyolodtam, mert azért pár kommenttel kevesebbet kaptam, mint ahogy szoktam... De ezt szerintem a 3 hét késésnek tudhatom be..... Amit tényleg nagyon sajnálok..... :/
De jó olvasását! :) xx



Amint elment, észrevétlenül rohantam fel a szobámba majd bezártam magamat. Csak egy kicsit egyedül akarok lenni, hogy gondolkodhassak azon ami történt velem. Tényleg újra szeretnék találkozni vele, hiába bántott engem? Ezt szeretném? Vagy azért érzem ezt, mert velem is megcsinálta azt a szem ízét? Amivel tudja irányítani az embereket? Vagy csak szimplán vonzódom hozzá? Mert azért valljuk be, hogy nem egy ocsmány ember, hanem egész helyes.... 
Elmélkedésemből kopogtatás zökkentett ki. Feltápászkodtam az ajtó elől, ahova idő közben kuporodtam le. Kinyitottam anyám előtt az ajtót, aki halvány mosollyal az arcán lépett be.

-Miért jöttél?-kérdeztem kicsit zavartan.

-Hogy-hogy miért? Az én házam, oda megyek, ahova akarok.-nevette el magát mire én is egy mosolyt erőltettem ajkaimra.-Különben.... Mi van Riley-val?-valahogyan éreztem, hogy ezért jön.

-Semmi. Anya, most inkább menj ki.

-Jaj ne már. Találkozni fogtok újra? Hallottam ám.-mosolyodott el huncutul mire én csak megforgattam szemeimet.

-Anya.-pirítottam rá.-Hallgatóztál? Különben is, nincs mit elmondjak neked. Félbehagytunk egy témát, szeretném megtudni az egész történetet. Semmi másért nem találkozunk.

-Persze.-nézett rám ártatlan kiskutya szemekkel.

-Chaj. Menj ki.-intettem le, mire végre kiment a szobámból s én végre bezártam az ajtót de most kulcsra. Nagy levegőt vettem s elindultam a fürdő felé. Becsuktam az ajtaját, majd ledobáltam magamról az összes ruhadarabot, ami takarhatta testemet. Megengedtem a forró vizet a kádba s beleültem. Vártam míg megtelik s elzártam. Beleöntöttem kb egy fél üveg tusfürdőt, így még a fülemig is felért a mindent takaró hab. Hátranyúltam a fülesemért és az mp4-ért majd beindítottam azt a dalt, mi legkedvesebb számomra. A Little Mix-Towers c. csodát. Elképesztő, hogy milyen tehetséges ez a négy lány, és hova eljutottak. De a hangjuk mindent visz, persze az is, hogy milyen elképesztő dalokat adnak ki. Tele van érzelemmel.
Talán egy órája is feküdhettem a kádban, hallgattam a lágy dallamokat, mikor arra lettem figyelmes, hogy igencsak hideg a víz. Így kikászálódtam a kádból, magam köré tekertem a türülközőt, hajamat pedig hagytam vállamra omlani, nem szárítottam meg, úgy is nyár van, hamar szárad. Még kimenetel előtt belenéztem a tükörbe és megállapítottam: szörnyen nézek ki. Mielőtt átöltöztem volna, gondosan elhúztam a függönyöket, nehogy valami idegen láthassa a szörnyen erotikus vesződésemet a rövid gatyával. Még hozzá felvettem egy melltartót és egy atlétát majd eltántorogtam az ágyig, de útközben megálltam s visszasiettem az ablakhoz. Elhúztam a függönyt, vártam, hátha ott van ő. De csak a pislákoló lámpák és az üres utca nézett vissza rám. Úgy döntöttem, hogy kiülök egy kicsit a teraszra de előbb leszaladtam csinálni egy gyors forró kakaót. Anya szerencsére már valószínűleg aludt, szóval nem kellett újra beszélgetnünk. Felérve a szobámba kinyitottam a terasz ajtót s akkor vettem csak észre, hogy igencsak lehűlt a levegő így gyorsan visszarohantam a szobámba s felkaptam egy jó vastag pokrócot. Végre elhelyezkedtem a kicsit melegebb hintaágyon, bekukacoltam magamat, beraktam a fülembe a fülest, hallgattam a lágy dallamokat melyek oly kedvesek számomra. Közben kortyolgattam a jó forró kakaót. Minden olyan tökéletes. Mindenki álomra hajtotta a fejét, egy autó se jár már ilyenkor. Teljesen magával ragadott a zene ami a fülembe szólt a kakaóval is végeztem és be is akartam menni, csak hát a jó meleg pokróc és a zene hatására elszunyókáltam...


*Az író szemszöge*

 Csak egyetlen egy férfi sétált ilyen késő az utcán, Riley. Rótta az utcákat, elmerengve sétálgatott össze-vissza, de végül azon a helyen kötött ki. Szétnézett a kihalt utcán, feleslegesen. Majd egy jól irányzott ugrással fent is termett a teraszon. A teraszon, ahol Beth békésen aludt. Megállt mellette s percekig fürkészte a szuszogó lányt. Majd mikor látta, hogy egy kicsit megremeg s jobban magára húzza a pokrócot, gondolkodás nélkül megfogta a térde hajlatánál és a feje alatt s úgy vitte be vissza a Beth szobájába. Szépen befektette az ágyába, gondosan betakargatta majd végül egy hosszú puszit adott a lány homlokára. Mielőtt felébredhetett volna, mint a kámfor eltűnt az éjben.

*Beth szemszöge*


 Késő lehetett mikor felkeltem, mert erősen tűzött a nap. De nem ott ébredtem, ahol elaludtam. Az ágyamban, gondosan betakarva. Hogyan kerültem vissza az ágyamba? Biztos vagyok benne, hogy kint a teraszon nyomott el az álom. Gyomrom korgása zökkentett ki s inkább hagytam az egészet, lehet csak rosszul emlékszem. Lassan kikeltem az ágyamból majd letántorogtam a konyhába, ahol megint egy papírfecni várt.

"Drága Beth.

El kellett utaznom pár napra a nagyiékhoz mert a papa nagyon betegeskedik. Nem tudom, meddig leszek náluk, de sietek haza hozzád.

Csókol: Anya."

Eme sorok elolvasása döbbenet lett úrrá rajtam. A papa? Hiszen szinte egész életében alig volt beteg. Nála még egy megfázás sem jöhetett szóba. De talán csak most jött ki rajta ami éveken keresztül nem. Biztos jobban lesz. Közben már készítettem a reggeli kakaómat, közben újra gondolataim fogságába estem. Hol van a tegnapi bögrém? Azt biztos bevittem volna, ha magamtól jövök be. Nem hagytam volna kint, pedig amikor reggel felkeltem nem volt a kis szekrényemen. Újból csak az zökkentett ki, hogy sikerült ügyesen magamra borítanom a kakaómat, mert csöngettek.

-Basszus.-húztam el azonnal a forró kakaós atlétát testemtől. Ide-oda kapkodtam , egy rongyot kerestem, de az a valaki újra megnyomta a csengőt.-Mindjárt megyek.-ordítottam el magamat. Már nem is érdekelt a ragadós forró folyadék az atlétámon, rohantam az ajtó felé. Mikor kinyitottam azt, a lélegzetem is elállt pár másodpercre. Riley állt az ajtóban. Elégedett mosoly húzódott ívelt ajkaira, amint meglátott s végigmért. Én is letekintettem magamra s láttam, hogy a fránya kakaó miatt most átlátszódik a melltartóm. Azon nyomban kezemet mellem elé kaptam, így eltakartam azt. Arcom a paradicsom színét vette át.

-Bejöhetek?-kérdezte s már be is sétált mellettem. Becsuktam magunk után az ajtót,  megvárta míg én is betérek a konyhába s akkor szembefordult velem.

-Én azt hiszem megyek és átöltözök.-sütöttem le szememet.

-Nekem így is jó.-hangjára felkaptam fejemet. Belenézett  kék szemeivel az enyémekbe. Arcom újra lángba borult s inkább hosszú léptekkel felrohantam a szobámba. Bezártam magam után s extra gyorsasággal vettem át a melltartómat és az atlétámat tisztára. Közben elmerengtem: Hogyan képes kiváltani belőlem ilyen érzelmeket?



Végre készen lett ez a fejezet is. Sajnálom a csúszást megint, de tegnap úgy terveztem, hogy a végét a tabletemen írom meg, de az bemondta a csütörtököt. :/
Szóval így csak ma lett rész...
De ilyen csúszások nem igazán lesznek, mert már nem lesz suli, mivel pár nap és nyári szünet! :) 
Véleményeket nagyon szívesen fogadok és mostantól már pipálni is lehet! :)
Sok-sok puszi: Andi.